Az egy hónapos, nyári Kalandtúra Keresztül Magyarországon 2005. nevet viselő program adta az ötletet a Gyilkosto Adventure tagjainak, hogy a vidék természeti adottságait kihasználva, első alkalommal egy harmincórásra tervezett túlélőtúra megszervezésére vállalkozzanak. A különösen jó fizikai erőnlétet igénylő túrához "amint bebizonyosodott" azonban nagy kitartás is szükségeltetett. A szervezők a Gyergyószentmiklós melletti négyes kilométerkőnél lévő motelnél szombat reggel (október 8-án) adták meg a startot a versenyzőknek, akik előzőleg dr. Aszalos Előd sürgősségi orvos és Kedves Jutka hatodéves orvostanhallgató jóvoltából átestek a kötelező orvosi vizsgálaton. A jól felkészült, edzett jelentkezők hatvan kilométer gyalogutat tettek meg, majd ötven kilométernyi kerékpározás várt rájuk, ügyességi, kötéltechnikai feladatokat kellett megoldaniuk, sziklát másszanak és huszonegy ellenőrző pontot megtaláljanak. A feladatot nehezítette, hogy bár a rendezvény idejére szép, tiszta időt fogtak ki, azért éjszaka a hőmérő higanyszála fagypont alá süllyedt.
Az első ellenőrző pontnál, a Kovács Péter-nyeregben izomgyakorlatokkal szerezhettek pontot a játékosok, karkinyomásban a legfiatalabb versenyzőkből álló csapat, a Ravasz Róka jeleskedett. A Súgó-barlangbeli feladat is enyhe fejtörést okozott sokaknak, miután egyesek könnyebben, mások többórás tévelygés után befutottak a második ellenőrzőponthoz: itt olyan tárgyakat kellett keresniük, amelyek nem illettek a másfél millió éves, jurakorbeli barlang imidzséhez, nevezetesen kártyalapokat, bár sokan karácsonyfára, üres üdítősüvegre, Nagy András alias Szitakötő, a hely gondviselője mutatópálcájára és savanyúkáposztájára is rábukkantak. Az egyes-kőhöz, Fehér- és Gyilkos-mezőre még gyalog kellett menniük egészen a Napsugár Szállóig, ahol már jócskán beesteledve két kerékre pattantak a Magyarok-hídjáig. A Kis-Békás szoros kötélpályás "tiroli pálya" versenyszámáig a kilencből már csak hat csapat jutott el. A kötélpályát a későbbi Posta-fali via ferratához (biztosított út) szükséges eszközökkel együtt a szervezésbe beszállt magyar katasztrófa-elhárító csapat biztosította, de besegítettek a helyi hegyimentők, és az ugyancsak magyarországi Útkeresők Túlélő Egyesület két tagja is, akik a Vit-havasnál várták a versenyzőket. Kóbori Ákost és Molnár Pétert elragadta a táj vadregényessége, szerintük az ilyen túlélőtúrákhoz sok elszántság, alkalmazkodóképesség szükséges. A meredek, vízmosásokkal teli éjszakai úton Hágótőre, majd a gyilkostói menedékházig bicikliztek a még versenyben maradottak, aztán egy kis szusszanás után a Posta-falon indultak el sziklát mászni. Közben már pattogott a tűz az üst alatt, és közel négyórás fővés után, a Bíró György fakanala alatt elkészült pompás krumplipaprikással csillapíthatták éhségüket a versenyzők, szervezők, amit csak tetőztek a különféle ízesítésű kürtőskalácsok.
A gyergyói hegyimentők csapata igen jól ismerte a terepet, így nem meglepő, hogy ők kerülhettek az első helyre. A második helyezett brassói csapat tagjai négy éve versenyeznek együtt, jól összeszoktak már, míg a Kerge Zerge csapat négy tagja a harmadik lett. Díjazták a magyarországi csapatot is, amelynek tagjai csodálattal beszéltek a táj szépségeiről. A versenyt is lazábbra fogták "amint bevallották" nem rohantak, inkább körbenéztek, nyugodtan kolbászt, szalonnát sütöttek.
"Jövőre hosszabb, nehezebb túrát tervezünk, minél több próbával: kötéltechnikai, ügyességi feladatokkal, más sportágakkal bővítenénk a programot" úszással, evezéssel és kanyoninggal, és valamikor júliusban rendeznénk meg" összegzett Bíró László, a verseny szervezője, aki a szponzorok segítsége mellett a Békás-szoros" Nagyhagymás Nemzeti Park támogatásának fontosságát emelte ki.
Mészely Réka - Népújság
