Internethasználók rögtön tudják, hogy nem holmi „nyüvekről” van itt szó, hanem valamilyen virtuális túrázós társaságról. No, nem csak elméletben járjuk a természetet, hanem valósan is, két lábon, bakancsban.
De miről is van pontosan szó? 2002 decemberében a ratosnyai XII. Vándortábor szervezése közben felfedeztünk egy hiányosságot: az erdélyi magyar túrázós emberek között nincs lehetőség gyors információcserére. Nem volt igazán jól működő honlap aktuális információkkal, az Erdélyi Gyopár csak kéthavonta jelenik meg. Ezért az internetes körökben tapasztalt Böjthe-Beyer Barna társunk levelezőlistát hozott létre a marosvásárhelyi természetjárók számára az információ könnyebb áramlása végett. Az ötlet jónak és életképesnek bizonyult, 2003-ban elkezdtek az első emberek feliratkozni és az első túra adatok is megérkezni. Kezdetben a Marosvásárhely és közvetlen környéken rendezendő eseményekről érkeztek a hírek, majd a tagság Erdély-szintűvé való kiterjedésével sokszínűbbé vált a lista tartalma is.
Milyen információk hangzanak el itt? Túrabeszámolók, túrameghirdetések, menedékházak telefonszámai, szállásárak, teljesítménytúrák, hóviszonyok, közérdekű viták, természetvédelem kérdései, hasznos linkek. Minden, aminek a természetjáráshoz köze van, annak itt a helye.
Jelenleg a listánknak 163 tagja van. Létrehoztunk „Menedékházak lajstroma” néven egy adatbázist hegyvidéki szálláshelyekről, illetve fotoalbumokat a listatagokról, menedékházakról.
Legnagyobb nyereségnek azt tartjuk, hogy aki útra indul annak hasznos és aktuális információkkal tudnak szolgálni a listatagok, útbaigazítást tudnak nyújtani, de a leveleket akár visszamenőleg is lehet böngészni.
Ki lehet listatag? Elsősorban aki természetjáró és el tudja olvasni a havonta érkező átlagosan 50 levelet.
Hogyan lehet feliratkozni?
Üres levél küldésével az alábbi címre:
Mivel sokan sohasem találkoztunk, illetve nem voltak közös túráink, Anna fejéből kipattant a szikra, hogy szervezzünk egy találkozót, ahol az emberek személyesen is megismerik egymást, túráznak együtt.
Terepszemle és megbeszélések után a Jód völgye mellett döntöttünk, így a találkozót július 7-9 között tartottuk a Maros völgyében, Ratosnya község határában. A péntek esti érkezés után sátorverés, ismerkedés és korai lefekvés következett, mert másnap reggel 6.10-kor pionírtrombitaszóra kellett ébredjen a kedves társaság. 7 órakor két munkásszallító autóval már vígan „száguldottunk” a Ratosnya völgyén felfele. Megnéztük a lassan épülő völgyzáró gátat, -jelenlegi ütemben jó ha 50 év múlva befejezik- majd a Kis-Tiha patak fejétől indult a gyalogtúra a Kelemen gerinc Tiha-nyergébe (1530 m, ritka és kopott kék kereszt jelzés). Innen a Mária Terézia úton haladtunk a jól követhető piros sáv gerincjelzésen a Dundec (1923 m), Gruja (1882 m) csúcsok alatt a Pietrosz lábáig. Jó időnk volt, a sok résztvevő (55 túrázó) ellenére jól lehetett haladni, a társaság formában volt.
Egy-két pihenő után felkapaszkodtunk a Kelemen Havasok legmagasabb csúcsára, a Nagy-Kövesre (Pietrosz, Pietrosul, 2100 m). A bevált csúcsfotók és csokik után leereszkedtünk a Magyar Negojt érintve a Negoj-nyeregbe (1705 m), ahol jót lazítottunk. Innen a patak mellett vezető utat követve amit számtalanszor elmosott a víz (kék kereszt jelzés) leértünk a munkásszállító autókhoz (1100 m) amelyek ledöcögtettek a 22 km hosszú Ilva völgyén.
Este 10 kilo málélisztből készült túróspuliszka-vacsora várt uborkasalátával, a nap tábortűzzel zárult. Vasárnap a Lisztes bércre túráztak néhányan, mások a görgénysóaknai sósvízben áztatták a lábukat. Az átlagéletkor 33 év körül mozgott, a velünk túráztak a Maros megyei hegyimentők, akiknek nem adtunk "munkát". Köszönjük nekik a szervezésben nyújtott segítséget!
Amint az a visszajelzésekből is kiderült: jól sikerült tábor volt e hétvégén és hadd zárjuk e beszámolónkat a marosvásárhelyi EKE jelmondatával: Barangolj velünk!
